Az adventi koszorú a világmindenség rendjét tükrözi vissza nekünk. Alapja a körkereszt, ami a Nap jele az ősi kultúrákban. Emiatt a koszorút a Nap járása szerint kötjük, vagyis a fűzvesszőket az óramutató járásával megegyező irányban, balról jobbra fűzzük egymásba (vastag vége bal oldalon, jobbra vékonyodik). Mivel ezzel egyfajta rendet hozunk létre, egyetlen vessző sem mehet ezzel fordított irányba. A Nap járása szerinti forgó irány az építő, rendező erőket aktivizálja. Nagyanyáink a levest vagy a krémet is így, a jobb irány felé keverték. Már hét darab lazán összefont vessző is stabilan megtartja magát, de a kellő vastagság miatt kilenc vesszőt használunk (az ősi kultúrák életfái, sámánlétrái hét vagy kilenc ágúak).
A koszorú közepére 3-3 vékony fűzvesszőből keresztet készítünk, melynek közepén a vesszőket egymásba szőjük. Míg a kör az anyaöl jelképe, így Máriáé, a kereszt a megfeszített Jézusé. A négy fehér gyertyát abba a négy pontba tesszük, ahol a kereszt a kört metszi (a fehér szín a tisztaság jelképe), melyeket világoskék szalagokkal kötünk át (Mária kék köpönyege). A gyertyák meggyújtásának sorrendje az idő járását, a napszakok és az évszakok körforgását tükrözi. A tér és az idő szerves egysége a magyar nyelvben is visszatükröződik. A kelet felé tett gyertyát gyújtjuk meg az első héten. Minden napunk a napkeltével keleten kezdődik, és ugyanígy minden év kezdete a kikelet. A következő héten először a keleti, majd a déli gyertyát gyújtjuk meg, ahogyan a nap megy az égen egy napon belül. A Nap ekkor delel, az év során pedig ez a nyár időszaka, amikor a nappalok a leghosszabbak. A következő vasárnap a keleti, a déli majd a nyugati gyertyát gyújtjuk meg. Amerre nyugat van, a Nap lenyugszik napnyugtakor. Az ősz után az év legsötétebb időszaka következik, mikor a nappalok a legrövidebbek. Ebben a sötétségben születik meg a fény, ekkor van Karácsony (a kara törökül feketét jelent). Ekkor, sorban a többi után az északon lévő gyertyát is meggyújtjuk. Ez a nap folyamán a sötétség szaka, az éj-szaka. Az észak elnevezése a régi magyar nyelvben, de a gyimesi csángóknál még ma is így hangzik: „éjszak”. Ez a térnek az az iránya, amerre a Nap sohasem jár, a sötétséget jelképező égtáj. A téli napfordulókor, amikor a nap tőlünk legtávolabb esik, a nappalok a legrövidebbek, az éjszakák pedig a leghosszabbak. Az ebbe született fény egész évünket világosítja meg.
A koszorúra tűzött fenyőágak vagy örökzöldek ugyanezt a körforgást követik, vagyis balról jobbra nyílnak ágaik. Hasonlóan egy spirál-galaxis karjaihoz, mely az asztrológiában a rák (az áldozat és az anyaság, a Hold és Mária) időszaka. A rák időszak közepén van Sarlós Boldogasszony ünnepe, mely a régiségben az aratás kezdetét jelentette. Az ekkor levágott első búzakévét (a Jézus-kévét) eltették, és később a karácsonyi asztal alatt helyezték el. Jézus és Mária így volt jelen az évkörben a Karácsonnyal pont szemközti időszakban is a régi ember életében. Az örökzöldeket végül fehér szalaggal körbefonjuk, pontosan négyszer bújtatva azt le és fel. Ez egy életkígyó: a gyermekkor, az élet delelője, az őszülés és végül a halál, ami a születéssel kötődik össze (itt egy masnit kötünk, így kötjük össze mi is). A gyertyák sorban való meggyújtásával nemcsak a világot járjuk térben és időben körbe, hanem az emberi életet is.
A koszorú közepére font szövedékbe három csipkebogyót tűzünk. Az ősi napjelek (így pl. az őskultúrákban meglévő kör-keresztek, vagy az indiai mandalák és szekérkerekek, melyek tkp. dupla körkeresztek) értelmezései szerint a kör-kereszt közepe a világközép, ahol földi világunkba a Teremtő be tud lépni. A világ közepe, mindenki számára saját maga (ha elképzeljük a Földet, mint kört magunk körül, pont a közepén állunk, de a másik ember is, bárhol van is, pontosan a közepén áll). Így a gömböt vetítjük le a papírra, kőre, mikor körkeresztet rajzolunk, benne meghatározva a tér négy irányát is. Ezt a tudást az ősi népek „föntről” kapták, ezért hívják a körkeresztet Ősképnek. Később Jézus is pontosan így lépett be mostani „világunkba”, a kereszt közepén (ez tkp. a Teremtő belépése). Ez azonban mindenki számára csakis saját magán, a saját világközepén, a saját körkeresztjének közepén keresztül lehetséges.
Áldott, szép Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!
Biró Marianna Molnár V. József nyomán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése